A geográfus-világutazó Balázs Dénes emléktáblája Debrecenben

Balázs Dénes (1924-1994) egyike volt a magyar földrajztudomány kimagasló alakjainak, akinek a könyvein, lebilincselő útirajzain generációk nevelkedtek. Lenyűgöző stílusban megírt könyvei hatására nagyon sokan választották életük hivatásául a geográfia művelését, köztük részben én is. Balázs Dénes úgy kötődik Debrecenhez, hogy itt látta meg a napvilágot 1924-ben. S itt végezte el középszintű tanulmányait is: a piaristák Szent Anna utcában található kereskedelmi iskolájában (ma Szent József Gimnázium és Kollégium) érettségizett 1943-ban. Ebben az iskolában kapott emléktáblát 2007-ben, s én ehhez az emléktáblához zarándokoltam el Debrecenbe decemberben, amikor apa-lánya napot tartottunk.

Bécs a világ legélhetőbb városa

A Mercer nemzetközi tanácsadó vállalat évente tanulmányt készít, amelyben a világ 221 metropoliszának életminőségét értékeli. A tanulmány 2012-es eredményei szerint is Bécs kapja a legjobb bizonyítványt, és az osztrák szövetségi főváros negyedik alkalommal is elnyeri a világ legélhetőbb városa címet.  Az osztrák fővárost Zürich és Auckland követi az élet minőségét tekintve. A lista negyedik helyén München áll, az ötödiken Düsseldorf és Vancouver osztozik, az első tízben még Frankfurt, Bern, Genf és Koppenhága szerepel (forrás: http://www.wien.info). Képünk Bécsben, a Stephansdom tornyából készült. Fotó: Barna Béla

Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára

“Párizs, 2012. december 5., szerda (MTI) – Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) illetékes kormányközi bizottsága szerda délután hozta meg a kedvező döntést”. – Eddig idéztem a hivatalos hírt – már ha a hír fogalmát kimeríti az mti: a “hol” kérdésre ugyanis nem válaszol. Igen, Párizsban döntöttek, ez benne van, de hogy a “matyó” hímzés földrajzilag hová köthető, nos, az kimaradt. A több mint 20 soros hírben nem hangzik el például Mezőkövesd neve sem. Kárpótlásul itt egy korábbi fotóm Kövesdről.

Kedvenc egri kilátóhelyem

Kedvenc egri kilátóhelyem az egri Egészségház utcai munkahelyem teteje. Ma délelőtt is szellőztettem itt a fejem, a képeket pedig majdnem nem láttátok, ugyanis sikerült kizárnom magam a tetőre. Szerencsére a becsekkolás miatt vittem magammal okostelót is, így nem a tetőn megfagyva találtak fényképezőgépem mellett fekve.

 

 

 

 

Meghalt Hollósi Frigyes színművész

2012. december 5., szerda (MTI) – Meghalt Hollósi Frigyes Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. A Nemzeti Színház társulatának tagját szerdán 71 éves korában érte a halál – tudatta a színház az MTI-vel.

Hollósi Frigyesre a legtöbben a Magyar Televízióban, 1994-2001 között futott sorozatból, a Kisváros-ból emlékezhetnek. A magyar akciósorozatot főleg Szigetváron forgatták, amely a sorozatban egy határmenti kisvárosként, Végvárként szerepel. Ebben a kisvárosban ténykedett  Járai Béla rendőr őrnagy szerepében Hollósi Frigyes. Ciki vagy sem, én szerettem nézni ezt a sorozatot, sőt, még azt is elárulom, hogy húszéves koromban a sorozatból leginkább Hédi patikusnak a lánya, Komlósi Mari, vagyis Tóth Auguszta tetszett mint csajszi. És valamiért tetszett maga a forgatás helyszíne, Szigetvár is, 2010/11-ben rengetegszer megfordultam ott (lásd alsó kép). És rengetegszer kajáltam jó nagyot, Hollósi Frigyes mintájára.

És sokszor eszembe jut a főcímdal is: „Ahol az útnak vége, házak állnak/ Gurulnak két keréken az évszakok/ Lejátszott sorsok egymásnak jót kívánnak/ Beindul a nagybetűs élet, ha kulcsra zárnak/ Óóóóóh… óóóóóh, az én városom/ Óóóóóh… óóóóóh, az én városom…”  

RIP Hollósi Frigyes.

Bükki varázs Bükkszentkeresztről

Gyuri bácsihoz a hétvégén ugrottam be, hogy beszerezzem tőle a Bükki Varázs teát, a szarvasok földjéről.  A teakeverékben van erdei málnalevél (Rubi idaei folium): hatóanyagokban gazdag, kiváló gyógynövény, melyből jóízű tea készíthető. Van benne apróbojtorján (Agrimonia eupatoria), mely védi a légzőszerveinket, megelőzhető vele a nátha, az influenza. És van benne illatos macskamenta (Nepeta cataria) a legfinomabb gyógynövény, melyet kizárólag a Gyuri bácsi gyógynövény kertjéből lehet beszerezni. Szóval ezért voltam a faluban. De hogy valami titok is legyen a bejegyzésben, Bükkszentkereszt nekem nem csak Gyuri bácsi. Itt nőtt fel egy tanítványom, aki 8 évesen a verandán határozta el, hogy fotós lesz és az összes virágot lefotózza. Szóval a bükki gazokat nem csak inni, hanem fotózni is szeretik a szentkeresztiek. Amúgy ennek a fotós lánynak a mendemonda szerint az üknagyanyja nem csak a szobalánya volt Herman Ottónak. Csuda varázs dolgok ezek.

Forrásnéző fotóstúra (Noszvaj-Eger)

Forrásokat fotózó túrát tettem ma 31 főiskolás (intézményi kommunikátor, sajtótechnikus és sportkommunikátor szakos) hallgatómmal Noszvajból Egerbe. A közel 18 kilométeres gyalogtúrán (lásd alább az endomondo tracket) érintettük a síkfőkúti Attila-kutat is (felső kép) majd a Tiba-kút érintésével a Nagy-Eged-hegy tetején keresztül ereszkedtünk le Egerbe. Fotó: Barna Béla

Rákollóvirág a maláj dzsungelben

Őszi ködös idő van, legalábbis a Kárpát-medencében. Ilyenkor egy szobában vagy tanteremben a legjobb színnel teli képeket nézegetni, vetíteni. Ezt tettem én is a héten, a Magyar Földrajzi Társaságban adtam elő Délkelet-Ázsiáról. A vetített képek között volt ez is, melyet most a blogolvasókkal is megosztok. És mivel Lakó Jutka kiderítette, így azt is tudom, hogy a képen a Heliconoa rostrata (magyarul rákollóvirág) nevű szépséges, papagájcsőröket utánzó virága látható. A méteres hosszúságot is meghaladó, élénkpiros, csüngő virágzatot Malajziában, Borneó szigetén, a mellékelt térképen piros ponttal jelölt Poring mellett fényképeztük. Ja, a kép szilveszter délutánján készült. Fotó: Barna Béla

Képeslap Moszkvából

“Az idő szép, a kaja jó” – volt idő, mikor ilyen szűkszavú szöveggel írtam kiskamaszként képeslapot aggódó szüleimnek. Aztán idővel néha cizelláltabb lett a fogalmazásom, de a képeslap maradt, egy ideig. A vicc az, hogy a facebook idején fedeztem újra fel, küldeni barátoknak, valami foghatót, valami személyest. És már néha én is kapok. Ma is hozott a postás egy valódi képeslapot, Moszkvából. Idén jártam már Moszkvában, de nyilván nem ez a lényeg most, hanem hogy barátaink jártak, és küldtek nekünk onnan egy szép papírt. Éljen a képeslap. Persze azért fura a világ, hogy rögtön beszkenneltem. 🙂 Mit szólna ehhez a Mester, s mit Margarita?

Pusztaszeri tanyai idill, 1975

“Kedves Barna Úr! Küldjön egy képet rovatunk legjobb októberi felvételének az Ön képét választottuk a szerkesztőségben”. – ezt a mélt nemrég kaptam a Szabad Föld szerkesztőségéből, ahová feleségem nagymamájának akarván meglepetést szerezni küldtem egy régi-régi képet. A kép megjelent, a meglepetés sikerült. Idill, Pusztaszer.